Izgatottan vártam a szezonom első versenyét. A verseny előtt két nappal lett kész a bringám, mert különböző technikai gondjaim voltak vele. De szerencsére még a verseny előtt sikerült tekerni egy kört vele. Kicsit izgultam az időjárás miatt is, mert előrejeleztek esőt is. De nagy szerencsém volt, mert a bringám profin működött (köszi Neamtu) és az időjárás is tökéletesen alakult. Elég nagy lámpalázzal álltam a starthoz. Az első kilométereken sokan voltunk, de az első aszfaltos mászáson sikerült fennmaradjak az első csoporton. Az erdőbe beérve nagy klassz pálya várt rám, sok rövid és meredek mászás, technikás lefelék, majd leérve a dombokról következett az Olt melletti töltés, ahol Brummy friss kulaccsal várt, de nem fogadtam el, mentem tovább egy Velocitasos kollégával (Mihai Jura). Ez 40. kilométernél történt. Próbáltunk közeledni az előttünk levő csoporthoz, ahol ott volt Tibi is. Miután beértünk az avrigi kertek alá, kezdődött az embertelen “szavanna”, kb. 10-11km dimbes-dombos mászás a napsütésben. A végére felértem Tibire. És együtt mentünk a 66. kilométerig 3-4-en a csoportban. Saját tempóval sikerült otthagyni Tibit és egy másik kollégát, majd ketten mentünk tovább. Aztán saját tempóra váltottam és sokáig mentem egyedül. Nagyon élveztem a technikás lefeléket, a hegyaljától a célig nyomtam, ahogy bírtam. Éreztem is, amikor egy vasúti hídon kellett átmenni és le kellett ugorjak a bringáról, a lábam pedig begörcsölt. De elégedetten és nagy örömmel, fáradtan gurultam a célba, ahol Brummy célfotóval várt. Nagyon jó érzés volt, hogy a téli felkészülésbe (köszi Jidovu Cristian) befektetett idő és energia nem volt hiábavaló és jól éreztem magam.
Távolság: 90km | Idő: 5h 37min | P6 a kategóriámban
📷by Traian Olinici and Pálfi Kinga
