Biztos mindenki hallott es sokan látták már a nemzetközileg híres Transfăgărășan utat, ami átvezet Szeben megyéből Arges megyébe a fogarasi havasokon keresztül. Ez a verseny egy különleges alkalmat kínál arra, hogy autós forgalom nélkül feltekerjünk Albota-ról a Bâlea tóig. Ez nem több nem kevesebb mint 1500m szintkülönbség 37 km-ben. Idén második megrendezésben 500 indulóra volt leszűkítve a mezőny. Az ország minden tájáról voltak amatőr versenyzők akik szerették volna teljesíteni ezt a mászást minél rövidebb idő alatt. A Skeletons csapat minden tagja jelen volt, 5-en versenyeztünk beleértve Barna Gabor és Mihály Cirják. Ildi és Zsombi szurkoltak nekünk.
Veres Janos : Ez a verseny a helyről szól amin végigmegy az útvonal. Nem lehet megunni. Gyönyörű táj, friss levegő, lent 30 fok es fent már csak 15 fok. Idén kicsit merészebben indultam neki mint tavaly, jobb edzéssel. Sikerült is a múlt évi időmön javítani. Az utolsó 1km-en a szurkolók leírhatatlan energiát adtak es egy élmény volt átgurulni a célegyenesen 2 óra tekerés után.
Boros Krisztián : Minden embernek az életében létezik egy olyan kihívás ami egy különleges helyet foglal el a szívében. Ami a biciklizést illeti számomra a Transfagarasan út két keréken való megtétele jelentette ezt. Idén sikerült úgy egyengetni dolgaimat hogy eljutottam erre az amatőröknek szánt versenyre. Alkalom lett volna rá máskor is ezt az utat megtenni de az autósforgalom mindig is riasztó körülményként hatott rám így hát mikor hallottam hogy lezárt forgalom mellett lehet ezt teljesíteni nem sokat gondolkodtam.
Ha lehet ár érték minősítést adni egy versenynek, ez a verseny ott van a legjobb 5 között amin én voltam. A profi szervezés mellett a rajtcsomagban egy profi polár is ott volt, ami teljesen meglepett ( jobb helyeken is csak egy polót adnak)
Ami a versenyt illeti engem egy kicsit meglepett az elején a nagy tempó ami miatt én elég hamar kiégtem.Elég sok idő kellett hogy újból magamra találjak de az utolsó itatópont után már megint éreztem az erőt és az utolsó km a szerpentinen maga volt a “mennyország” ( aki tekert valaha versenyen az tudja miről beszélek 
Tapasztó Zsolt: Reggel a páratartalom magas volt. 30-35 percig melegítettem.
A rajt után nagyon nagy menés volt, próbáltam minél előrébb maradni, a CTA-s kollégákon tartottam a szemem és egy csoportban maradtam Janival. Elég hamar megérkeztem a Bâlea-vízeséshez és innen indult a móka. Elkezdtem csinálni néhány 30 másodperces ritmusváltást 300 watt felett és 90 másodpercet 250-260 között. 4 kilométerrel a cél előtt, egy hajtűkanyarban észrevettem, hogy közeledik Jani, összeszorítottam a fogam és a célig kitartottam, ahogy csak bírtam.
